A stagnáló építőipari termelékenység világszerte súlyos probléma. Egy, az Egyesült Államokra fókuszáló, de rengeteg nemzetközi összehasonlítást hozó tanulmány szerint évtizedek óta nem nő az ágazat hatékonysága: ugyanannyi ráfordítással nem termel többet, és nem is olcsóbb. Ez éles ellentétben áll a gyártóiparral vagy a teljes gazdasággal, ahol a technológiai fejlődés folyamatos termelékenységnövekedést hoz.
Magyarországon lassú, kismértékű hatékonyságnövekedés jellemzi az ágazatot. Ez különösen furcsa, ha belegondolunk, mennyit fejlődtek az építési technológiák az elmúlt évtizedekben. A magasépítésben új anyagok és eljárások, a mély- és magasépítésben a gépesítés, a felújításokban a standardizált megoldások elvben mind a termelékenység javulását kellene szolgálják.
A mutatókat azonban több tényező rontja. Egyrészt a munkaerőköltségek az elmúlt időszakban látványosan emelkedtek, másrészt összetettebbek lettek a projektek: a digitalizációs infrastruktúrák beépítése, az épületgépészet bonyolultsága, a mélyépítés szigorúbb biztonsági és minőségi előírásai mind növelik a ráfordításokat anélkül, hogy a kibocsátás ezzel arányosan nőne. A termelékenységi határ további tolása az építőipari ágazatban mindenhol összetett feladatnak tűnik.