Bevásárlókosár
Jelenleg nincs más termék a kosaradban
A mélyfelújítás az, amikor egy energiapazarló épületet annyira felújítunk, hogy a fűtési igénye legalább 60%-kal csökken. Hatalmas igény lenne ilyen felújításokra. A magyar épületállomány 90%-a energetikailag elavult, és most, hogy részlegesen kivezették a rezsicsökkentést, rengetegen lettek, akiknek komoly gondot okoz a gáz- és villanyszámla kifizetése. Az egész országnak szüksége lenne egy átfogó energetikai felújítási programra. Egyáltalán nem elég az, ami most van, hogy az amúgy is csóró lakosság forintonként rakja össze a 10 cm homlokzati hőszigetelésre valót – aztán szomorúak, hogy mégsem feleződött meg a gázszámla, a megtérülés meg valahol a távoli jövőben valószínű. Átfogó, valódi segítség kéne. De milyen? Erről készült egy tanulmány, ami most aktuálisabb, mint valaha. Ráadásul ha a döntéshozók megfogadnák a tanulmány tanácsait, akkor nekünk, építőiparosoknak rengeteg munkánk lenne az elkövetkező pár évre. Tervezőtől a segédmunkásig ki se látnánk a melóból, úgy, hogy közben az állam végül több pénzt kapna vissza, mint amennyibe az egész került, számos egyéb járulékos haszonnal együtt.
A járulékos hasznok - hogyan legyünk zöldek úgy, hogy közben azt csináljuk, amihez a legjobban értünk?
Az építőipar rettentő nagy környezetszennyező. A cement-, tégla- és acélgyártás rendkívül energiaigényes folyamat, hogy a többi “hozzávalóról” ne is beszéljünk. És az építőipar egyben az egyik legnagyobb megoldása is a környezetszennyezés csökkentésének. Nézzünk pár példát! Most, hogy fáznak az emberek, a gázárak pedig elszálltak, rengetegen megint elkezdik használni a vegyestüzelésű kályhákat, amiben a festékes fától kezdve az alacsony fűtőértékű ligniten át a döglött macskán keresztül a műanyag rongyokig mindent eltüzelnek. Így növelve az európai szinten amúgy is rekordmagas légszennyezettségi értékeinket, és az egészségünknek adva egy jó nagy pofont. De nem kell ahhoz minden nyavalyát elégetni, hogy egy ház környezetszennyező legyen. Elég az is, ha pocsék az energiahatékonysága. Ezt elég jól lehet számítani és összehasonlítani.
Az emberek személyre számított “szennyezését” a személyes karbonlábnyomukkal jellemezzük. Ez egy olyan egységesített mérőszám, amivel meg lehet mutatni, hogy egy adott ember életstílusa mennyire jó, rossz vagy semleges a környezetre nézve. Ha pl. szelektíven gyűjtjük a szemetet, akkor nyilván ettől alacsonyabb lesz a karbonlábnyomunk, ha meg mindenhová hatalmas SUV-val járunk, akkor magasabb. Az egyik legnagyobb szennyező az, hogy az épületeinket fűtjük. Ha kicsi a fűtési igénye az épületnek, az nyilvánvalóan sokkal kevesebbet szennyez, mint ha nagy. Bizony rengeteget csökken annak a karbonlábnyoma, aki jól hőszigetelt házban él. Ha egy Kádár-kockát leszigeteltünk, sokkal többet számít, mint ha az egész család vegán tofu-salátán élne.
Ráadásul egy-egy felújítással sokkal több “jót” teszünk a környezetnek, mint egy ugyanannyit vagy még kevesebbet fogyasztó új ház építésével. A mai új házak alapanyagait ugyanis még le is kell gyártani: cement, tégla, esetleg acél stb. Ezekből egy csomó a felújítandó házban már eleve benne van, nem kell tehát a gyártásukkal, szállításukkal szennyezni a környezetet.
Ha ennyi nem lenne elég, az ország gáz- és energiafüggőségét is drasztikusan csökkenteni lehetne egy jól megtervezett felújítási programmal. Számítások szerint az épületek fűtésére fordított energia fele (!) megspórolható lenne egy átfogó felújítási programmal. Mivel nemcsak a lakások és házak fűtésére használ az ország gázt, hanem pl. az ipar és az energiaszektor is elég sokat elfogyaszt, ezért az ország gázszükséglete “csak” 20%-kal csökkenne – de ez is brutálisan nagy szám. Mindezt úgy, hogy szinte csak előnyökkel szolgálna: biztonságosabb, nyugodtabb lenne az élet a kisebb és kiszámíthatóbb rezsiköltségek miatt, egészségesebb a lakókörnyezet a huzat és a penész eltűnése miatt. Azt, hogy az embereknek több pénzük maradna mondjuk egészségesebb ételeket venni vagy szórakozásra, ne is említsük! A tanulmány mindegyiket szépen és precízen számszerűsítette.
A klímaváltozás elleni harc, a fenntarthatósági célok, a környezetvédelem tehát kéz a kézben járnak az épületek energiahatékonyságával: minél kevesebb energiát fogyaszt egy ország, minél jobban hőszigeteltek a házak, annál kevesebb felesleges szén-dioxidot (és egyéb rettenetet) pöfögünk el a légkörbe, annál jobb lesz a természeti környezetnek. Nekünk, építőiparban dolgozóknak tehát elsősorban nem vegán tejeskávé iszogatásával kell küzdenünk a zöld jövőért, hanem nagyon is kézzelfogható módon: tervezőknek CAD programokkal és energetikai méretezőkkel, kivitelezőknek meg simítókanállal, lepkézővel és hasonlókkal.
Jelenlegi helyzet: látszatzöld megoldások
A Magyar Energiahatékonysági Intézet felmérésében a megkérdezettek 57%-a végzett valamilyen energetikai felújítást a lakásán az elmúlt 5 évben. Ez akár jó hír is lehetne, de mégsem teljesen az. A korszerűsítések nem alkottak egységet: a felújítások 76%-a energetikai tervezés nélkül valósult meg. Rengeteg esetben a korszerűsítés oka az volt, hogy a korábbi berendezés tönkrement vagy elöregedett, ezért újat kellett vásárolni. Ráadásul a felújításoknak csak a 24 %-a terjedt ki legalább két területre a szükséges háromból (nyílászárócsere, hőszigetelés és fűtési rendszer felújítása). Ezek a felújítások látszatzöld megoldások csak, az energiaigényt 10-30%-kal csökkentik. Ráadásul ezek azok a munkák, amik évtizedekre bebetonozzák az ilyen hibás megoldásokat. Ha most valaki a szükségeshez képest fele vastagságú szigetelést rak fel, akkor nem fog pár év múlva megint hozzányúlni.
A családi házban élők 40 százaléka, a társasházban élők 32 százaléka és a panellakásban élők 14%-a tervez energetikai beruházást. Ez összesen 1,42 millió lakást jelent. Nagyon fontos lenne azonban, hogy ezek ne ötletszerű felújítások legyenek, hanem valódi energiamegtakarítást eredményezzenek.
Ez nagyon is megvalósító, ahogy azt a jövő hónaptól induló cikksorozatunkból is látni fogják, amiben bemutatunk majd konkrét mélyfelújításokat, különböző házakról: 200 éves parasztház, ‘80-as években épített, kétszintes családi ház, Kádár-kocka stb.
Persze a mélyfelújítás nem olcsó, bizony jól jönne hozzá némi kormányzati segítség.
Milyen átfogó programra lenne szükség?
A tanulmány szerzői szerint a megoldás az lenne, ha az állami támogatások tervezhető módon, nem pedig kampányszerűen érkeznének. Meg is vizsgáltak hat különböző ösztönző támogatási formát, és mindegyik mellé kiszámolták, hogy hány mélyfelújítást eredményezne a dolog, hány biztos munkahelyet teremtene. Minden vizsgált támogatásnak alapfeltétele lenne, hogy csak akkor jár, ha a végeredmény valóban mérhető és számottevő energiamegtakarítást eredményez. Ráadásul így simán tartani tudnánk az ország klímacéljait, amit 2030-ra és 2050-re vállaltunk. Ezekkel a támogatásokkal az állam segíteni tudná azokat, akik ezek nélkül esetleg nem tudnák megvalósítani a felújítást, másrészt elérni, hogy a felújítások jól megtervezettek, komplexek és valóban mély felújítások legyenek.
A hat lehetséges támogatási forma:
- egyablakos szakértői műszaki és pénzügyi tanácsadás
- kedvező kamatozású hitel
- kamatmentes hitel
- vissza nem térítendő 30%-os támogatás
- vissza nem térítendő 40%-os támogatás
- 5%-os áfa a felújításokra
Az egyablakos tanácsadás azt jelenti, hogy segítenének megtervezni a felújítást, egy mérnök tanácsadó segítségével. Még a tanulmány készítőit is meglepte, hogy mekkorát „futott” az egyablakos tanácsadás. 65%-kal több embert ösztönözne felújításra, mint a kedvezményes hitel! Ez azért lehet, mert egy felújításhoz bizony rengeteg szaktudás és sokféle információ kell. Nemcsak műszaki és energetikai, hanem adminisztratív, sőt, pl. a szerződések miatt sokszor jogi tudnivalók is, amit szaktanácsadás nélkül egy laikusnak nagyon nehéz összeszedni. És ami még érdekes: a 30 és a 40%-os vissza nem térítendő támogatás között alig mértek különbséget.
[caption id="attachment_4734" align="alignnone" width="800"] Számolt többlet korszerűsítés támogatási formák szerint, 5 év alatt[/caption]
Többletfoglalkoztatás - nem nagyon lenne visszaesés az építőiparban!
Ami minket, építőiparosokat még messzemenően érdekel, az az, hogy mennyi munkánk lenne ezekből a programokból. Ezt is kiszámolták támogatási formák szerint:
Az értelmezéséhez egy kis segítség: közvetlen többletfoglalkoztatásnak azt számolták, akik személyesen részt vesznek az adott felújításban: kivitelezők, tervezők, FMV-k stb. Támogatási formától függően 10-20 ezer építőiparosnak lenne biztos, kiszámítható jövedelme. Ez elég sok embernek adna munkát azok közül, akik most a kormányzati beruházások csökkenése és az új építésű családi- és társasházak számának bezuhanása miatt félnek tőle, hogy el fogják veszíteni a megélhetésüket.
Közvetett többletfoglalkoztatás: tüzépeken, építőanyag-gyárakban dolgozó emberek, vagy azok a fuvarozók, akik az építőanyagokat kiszállítják.
Indukált foglalkoztatás pedig az, ahogy az továbbgyűrűzik, hogy ennek a sok embernek mind van munkahelye, és amiatt, hogy a lakástulajdonosok is spórolnak az alacsonyabb rezsiköltségeken: elmennek nyaralni, étterembe vagy csak gyakrabban járnak fodrászhoz. Meg is szűnnének munkahelyek, az energiaszektorban. Mivel hosszú távon rengeteg energiát spórolna az ország, ezért ott nyilván kevesebb dolgozóra lenne szükség.
Miért érné ez meg az államnak?
A tanulmány kiszámolta azt is, hogy az összes támogatás végül pozitív lenne az államháztartásnak is: a munkák fehéredése miatt annyi plusz áfa, tao, szja és egyéb adó jönne be, ami fedezné a programok költségeit. A tovagyűrűző hatásokkal pedig nem is számoltak: a jobb levegőminőség miatti kevesebb betegszabadság, a felújított ingatlanok magasabb piaci értéke stb. Végeredményben tehát mind az államnak, mind pedig a lakosságnak nagyon megérné akármelyik program. És nekünk, építőiparosoknak is!
Sipos Anna
