Kontár elődök - ne mi húzzuk a rövidebbet!

Az elődünk össze-vissza kókányolt mindent, a megbízónk sóher, az állapot viszont baleset- vagy életveszélyes. “Eddig működött, ne piszkálja, jól van az úgy!”- mondja a megbízó. Aztán persze ha valami gond van, gyorsan megtalálják a telefonszámunkat, és szétkapnak, mint foxi a lábtörlőt: “most volt kinn a szerelő, ő csinálta!” Hogyan védjük le magunkat az ilyen helyzetek ellen?

A megbízók zömének az a hitvallása, hogy “minden szaki szidja azt, aki előtte dolgozott”. És akkor ne is menjünk bele abba, hogy sok esetben a kedves előd már minimum 30-40 éve tevékenykedett a Kádár-kockában. Azóta fejlődött a világ, új anyagok, új módszerek vannak. Ezt sok megbízó torkán nehéz lenyomni.

Felújításnál sajnos szinte mindennapos, hogy kókány munkába botlunk. A hajdani “szaki” összeházasította a rezet és az alumíniumot, a csokiról csak a fagyizóban hallott, wago-ról még ott sem. A traktorhangon erőlködő szivattyút “kicsit hangos”-nak diag­nosztizálja, vagy a gázpalackot mosógép leeresztő csővel “rögzíti” a tűzhelyhez. Az első meglepődés után próbáljuk menteni a menthetőt, viszont a megbízónk szeretné minél olcsóbban megúszni a sztorit, “eddig működött” alapon. Igen, gondoljuk, óriási szerencséd van, hogy nem égett le a ház a fejed felett, vagy nem robbantál fel a gázpalackoddal együtt.

Mit ír róla a jogszabály?

A Polgári törvénykönyv elég részletesen szabályozza, hogy egy megrendelő meddig és mire utasíthat minket. Persze mivel ő fizet, így kötelesek vagyunk az elvárásai szerint dolgozni, de azért nem minden áron. A meló megszervezésére például nem utasítgathat, és a munkánkat sem teheti terhesebbé a követeléseivel. Fontos szabály, hogy ha nem célszerű vagy szakszerű utasítást ad, akkor erre figyelmeztessük: “Margit néni, az a kis fehér doboz a Fi relé, ne azon tessék spórolni!” Ha Margit mégsem akarja a kis fehér dobozt, akkor meg kell tagadnunk tőle a további szolgálatainkat. Olyan munkát ugyanis nem végezhetünk, ami szabályok megszegéséhez, vagy mások életének, vagyonának megsértéséhez vezet. Ha csak kisebb nyavalyája van a dolognak, nem ráz meg senkit az áram másnap, akkor két út áll előttünk: vagy úgy csinálunk mindent, ahogy kéri, vagy felállunk és ott hagyjuk a melót (elállunk a szerződéstől). 

Hogyan védhetjük le magunkat?

Ha alapvetően nem okoz élet- vagy balesetveszélyt megbízónk szakszerűtlen utasítása, de ettől még a munka így kókányolás, akkor is le kell védenünk magunkat. Például beszereljük ugyan az új elektromos tűzhelyet, de tudjuk, hogy ahányszor egyszerre indul majd el a mosógéppel, le fogja vágni a biztosítékot. Jogi szakértőnk szerint ilyenkor írjunk egy feljegyzést. Ebben legyen benne, hogy így meg úgy találtuk, szerintünk ez meg az a baj az egész hóbelevanccal. Margitunk meg ezt szeretné. Mindent, részletesen. Nyilván nem egy Grimm-mese kell, szorítkozzunk a tényekre, magunkat próbáljuk levédeni. Fényképezzünk, videózzunk is ha kell, ezek jó szolgálatot tehetnek. Pár perc az egész, és legrosszabb esetben néhány év múlva digitális hulladék lesz belőle.

Az irományt próbáljuk meg aláíratni a Margit nénivel. Ha ódzkodik, akkor kerítsünk két kedves tanút, akik ott vannak a jegyzőkönyv és fényképek készítésénél. Sokat segíthet egy ilyen sajtpapír egy későbbi perben, amit esetleg a nyakunkba akarnak akasztani. A villany- és gázszerelés, a kőműves- és ácsmunka veszélyes üzem. Egy kiégett háznál az első ügyvéd javasolni fogja, hogy “ugyan pereljük már be a szerelőt/kivitelezőt/ácsot!” Akkor is, ha nem a mi munkánk miatt égett ki a ház, hanem valamelyik kontár elődünk miatt –de mi voltunk ott utoljára. Erre legyen egy papirosunk, amit ilyenkor vidáman meg tudunk lobogtatni!

Kis Zsuzsanna