Lakásfelújítási tervek 2050-ig - Vályogházra semmilyen, minden más épületre teljes körű felújítási támogatások lesznek

Egyetlen pontra figyelt fel az országos sajtó a nemrég létrehozott hosszútávú épületfelújítási stratégia kapcsán. A kormány a dokumentummal gyakorlatilag kivégezte a vályogházakat. Ezeket az épületeket felújításra már egyáltalán nem javasolják, mert az értékük olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg. A kormány szerint kizárólag a bontásuk lehet indokolt. A kijelentés 600 ezer épület sorsát érinti anélkül, hogy megoldást adna a benne lakók elhelyezésére. A lakásfelújítási dokumentum viszont másról is szól, érdemes belenéznünk a hosszú távra szóló tervekbe. 

A dokumentum a Magyarország Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiája nevet viseli. Idén július elején jelent meg – majdnem másfél év késéssel, mert tavaly márciusban kellett volna kiadni. Ebben kell választ adni arra, hogyan képzeli el Magyarország a teljes lakásállomány felújítását 2050-ig úgy, hogy a végeredmény korszerű, energiatakarékos lakhatási lehetőség legyen mindenki számára. Nem mellesleg ez a dokumentum az egyik feltétele annak, hogy az ország az EU-tól pénzt kapjon a 2027-ig tartó időszakban a lakásokkal, város- és vidékfejlesztéssel kapcsolatos célokra. 

Szinte a teljes lakásállomány felújításra szorul

Nagy vonalakban a helyzet az, hogy szinte a teljes lakásállományt fel kellene újítani az előttünk álló évtizedekben, mert a többségük se nem korszerű, se nem energiatakarékos. Magyarországon rendkívül gyenge a lakások általános szintje, főleg az EU-val összehasonlítva. A lakások több mint 85 százaléka még 1990 előtt épült. Energetikai felújítás csak igen kis részükön történt. Ma nagyjából a lakások évi 1 százaléka kap valamilyen energetikai felújítást, többnyire hőszigetelést. 

Holott a cél az lenne, hogy 2030-ra 20 százalékos, 2040-re a mostani állapothoz képest 60 százalékos csökkenést érjünk el az épületek energiafelhasználásához kapcsolódó széndioxid-kibocsátásban. A végső cél 2050-re pedig az lenne, hogy a közel nulla épületek aránya elérje a 90%-ot. Ehhez 2030-ra a lakások 20 százalékának kellene közel nullás állapotúvá válnia, 2040-re pedig 60 százalékuknak. 

A cél eléréséhez évente a lakásállomány legalább 3 százalékát kell felújítani, ami évi 100-130 ezer lakás teljes rekonstrukcióját jelenti (Magyarországon mintegy 3,7 millió lakott lakás található). Mellette minden évben fel kellene újítani a középületek 5-5 százalékát is (körülbelül 24 ezer középületünk van, így ez évi 1200 felújítást jelent). 

Mélyfelújítás a cél

A stratégia szerint a várt széndioxid-megtakarítást egyedül az épületek úgynevezett mélyfelújításával lehet elérni. A mélyfelújítás kifejezés uniós dokumentumokból ered. Olyan felújítást jelent, ami jelentős, legalább 60 százalékos energia-megtakarítást eredményez. Itt olyan szintű felújítást jelölnek vele, melynek eredményeként a felújított régi épület valódi versenytársa lehet az új építésű lakóházaknak. Az így felújított épületeknek ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint az újaknak. Azaz azt várják, hogy a felújítás után az épület képes legyen teljesíteni a közel nulla követelményt, legyen összkomfortos vagy legalább komfortos, és tartószerkezetének, gépészetének a várható élettartama legyen még legalább 25 év. 

Az ilyen mértékű felújítás azonban nagyon drága (ha egyáltalán lehetséges). Így meg kell teremteni a szakaszos felújítások lehetőségét is. A kormány szerint újra kell gondolni az eddigi intézkedéseket is, és ösztönzők helyett inkább kötelezettségeket kialakítani. Itt valójában arról van szó, hogy a várható támogatásokért cserébe sokkal szigorúbban kell elvárni, hogy a felújítás eredménye érzékelhető energiamegtakarítás legyen. Itt ki is jelentik, hogy Magyarország 2021-től Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszert vezet be – ennek a jogszabályi bevezetése meg is történt az év elején. Ez a rendszer az energiaszolgáltatókat kötelezi arra, hogy felhasználóik körében az energiafogyasztást csökkentő beruházásokat valósítsanak meg (tehát az áramszolgáltató támogasson olyan projekteket, melyek az áramfelhasználást csökkentik). 

Több új lakásra van szükség

Szükség lenne az új lakások számának a növelésére is. Mostanában már közel 20 ezer új lakás épül egy évben, de a növekedés nagyon lassú a 2010-es évek legrosszabb időszaka után (a mélyponton évi 5 ezer lakás épült). A stratégia nagyjából az átlaggal, évi 10 ezer lakással számol az elkövetkezendő évtizedekben. Közben azonban feltételezik a népesség számának a csökkenését is. Így 2050-re a mainál kevesebb, mintegy 3,5 millió lakással számolnak. Ezek azonban korszerűbbek lesznek a mostani állománynál, köszönhetően annak is, hogy a megszűnő lakások remélhetőleg az 1990 előtt épültekből kerülnek majd ki.   

Javasolt felújítások, felújítási csomagok

A dokumentumban végigveszik azokat a felújítás-típusokat, amik leghatékonyabban csökkenthetik az épületek energiafelhasználását. Jellemzően ezeket a munkákat kell a támogatási programoknak is szorgalmazniuk. 

A hatékony felújítások érdekében a stratégia írói felújítási csomagok összeállítására tesznek javaslatot. Azaz valami olyan támogatási rendszert képzelnek el, hogy ne a tulajdonos válogassa össze egyenként, hogy mit akar felújítani, hanem előre meghatározott csomagokból lehessen választani. Ezzel azt biztosítanák, hogy az egyes felújítási elemek egymást erősíthessék, ne pedig egymástól függetlenül, összegződő hatás nélkül valósítsák meg őket. Családi házak esetén például a napelem + elektromos fűtés csomag helyett csak a napelem + hőszivattyú megoldásra tesznek javaslatot. Az indoklás szerint a beruházási költségek nagyjából azonosak, ám az elektromos fűtéssel megvalósított csomag kisebb széndioxid-megtakarítással jár.  

Összességében olyan javaslatokat állítottak össze, hogy a tipikusnak mondható felújítási elemek közül melyiket érdemes támogatni és melyiket nem, illetve az egyes típusokból konkrétan milyen fejlesztésekben érdemes gondolkodni. 

Mikor legyen a felújítás?

Az elemzők igyekeztek felderíteni azokat a pillanatokat, amikor a legnagyobb valószínűséggel lehet a tulajdonost a felújításban segíteni. Érdekes gondolat, hogy ki kellene használni például a tulajdonosváltás időpontját. Eladás esetén a lakást amúgy is kiürítik, és egy időre használaton kívül helyezik. Ez lehet az egyik legjobb időpont egy átfogó felújításra. A tulajdonost például azzal segítenék, hogy az amúgy is kötelező energetikai tanúsítványt ki lehetne egészíteni a mélyfelújításra vonatkozó részletes javaslatokkal. És itt kellene a tulajdonosok számára előnyös pénzügyi segítséget is elérhetővé tenni. 

Végső ítélet a vályogházak felett

Az épületelújítási stratégia kiadása kapcsán a sajtóban szinte egyetlen információt kaptak fel, a vályogházak végét jelentő kijelentéseket. Itt valójában arról van szó, hogy összegezték a meglévő lakásállomány legrosszabb állapotban lévő részeit is. Tették ezt kifejezetten energiahatékonysági szempontból (tehát nem azt nézték, hogy düledezik-e vagy nem az épület). A legrosszabbul teljesítő épületek közé azok a típusok kerültek, amelyek éves összesített primer energiafogyasztása több mint 300 kWh/m2. Összehasonlítva: a lakóépületek átlaga ma 215 kWh/m2, míg például a német vagy osztrák lakóházak átlaga 200 alatti. Ehhez képest az ismeretlen építési idejű, alapozás nélküli vályogházak energiaszükségletét 450 kWh/m2 körül állapították meg.  

A stratégia végső ítéletet hirdet az ilyen vályogházak felett. Ezeket a kormány szerint nem érdemes felújítani, mert a felújítás piaci értéken soha nem térül meg. De van velük más probléma is: a szokásos épületfelújítási technológiák kárt okoznak ezekben a szerkezetekben. A nagy energiafelhasználás mellé pedig gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort, így az energetikai felújítás nem feltétlenül térül meg. Mintegy 600 ezer ilyen épületről van szó. 

Nyilván nem egy alapvetően technikai célú dokumentumnak lenne a feladata a szociális kérdések tárgyalása, mégis valóban itt van leginkább hiányérzetünk a leírtakkal kapcsolatban. Nem lenne semmi gond, ha ez csak egy döntés-előkészítő anyag lenne és nem a kormány hivatalos stratégiája. Így különösen fájó, hogy nem sok szót vesztegetnek a 600 ezer lakásban lakó több mint egymillió ember elhelyezésére. Jellemzően alacsony jövedelmű, megtakarítások nélküli, nehezen mobilizálható családokról van szó, akik önerőből nem lesznek képesek új otthont teremteni maguknak. A kormány e szociális kérdések megoldására négy intézkedést jelöl meg:

- a rezsicsökkentés révén az energiaárak alacsonyan tartása

- szociális célú tüzelőanyag-program

- tanyák villamosítása

- a „felzárkózó települések“ lakhatási viszonyainak fejlesztése. 

Ezek azonban nem sokat árulnak el arról, hogyan költöznek majd új lakásba azok, akiknek az otthona a nem felújítandó kategóriába kerül. A cél mindenesetre az, hogy a 300 kWh/m2-nél nagyobb energiaszükségletű házak felújítás vagy bontás révén tűnjenek el az állományból. 

Pedig kár lenne leírni ezeket az épületeket. A stratégiával kapcsolatban a HVG idézte a Habitat for Humanity szakértőjének véleményét: szerinte ezek a házak a nagy hőtároló-tömeggel bíró szerkezetük miatt megfelelő hőszigeteléssel és javításokkal egy kiemelten környezetbarát, egészséges és korszerű lakóépület alapját is adhatják (a témáról nagyon jó cikk olvasható a sokszinuvidek.24.hu oldalon: bit.ly/valyoghazak).

Kádár-kockák felújítása

A hazai lakásállomány döntő részét adják az 1945-és 1979 között épült családi házak és sorházak. Szerkezetileg és műszakilag felújításra alkalmasak. Éves energiafogyasztásuk ma még magas, 340-420 kWh/m2 közötti. Többségüket egyszerű külső formák jellemzik („Kádár-kocka“), ami egyszerűsíti a külső hőszigetelést. Egy részüket már felújították, legalább az alapvető munkákat elvégezték a tulajdonosok.

Ennél a kategóriánál a legcélszerűbbnek a lépcsőzetes felújítások támogatását látják. Olyan ösztönzőket szeretnének kialakítani, melyek hatására a tulajdonosok legalább elkezdik a munkákat, aztán lépcsőzetesen haladva egyszer majd eljutnak a teljes felújítottság állapotához. 

A teljes dokumentum az EU honlapján olvasható el: bit.ly/lakasfelujitasi-strategia.

Nagy Csaba